|
Minden kezdet nehéz Írta: Sas Alexander
2004.10.22. 21:03
1. fejezet:
Alekszandr Oguko egy komp fedélzetén materializálódott. A pilóta egy fiatal trill zászlós volt, aki köszöntötte újdonsült kapitányát.
- Üdvözlöm kapitány!
- Én is önt zászlós!
- Sokat hallottam már magáról – mondta a zászlós, miközben mindketten leültek – már indulunk is az első hajójához uram.
- Mennyi idő alatt érünk oda?
- 30 perc, uram.
A komp szép lassan elindult, maga után hagyva a Földet. 5 perc után a komp megállt. A kapitány a zászlósra nézett. Valamilyen adatot kért le, majd a kompot a Föld felé fordította. Oguko kérdően nézett a fiatal tisztre, majd megkérdezte:
- Valami baj van?
- Nem uram. A Flotta szólt, hogy fel kell venni még valakit. Az elsőtisztjét, uram.
- Már megvan az elsőtisztem? Kiváló!
- A Csillagflotta elküldte az adatlapját.
- Köszönöm! Hány perces kitérő lesz?
- 10 perces, kapitány.
A kapitány kinézett az ablakon, és az egyre nagyobbodó Földet nézte, majd elkezdte olvasni elsőtisztje adatlapját.
Nem sokkal az után, hogy a komp megállt, már fent is volt az elsőtiszt. A kapitány felállt, úgy köszöntötte:
- Alekszandr Oguko, a Juggernaut kapitánya.
- Ivan Zascov, a Juggernaut elsőtisztje.
Az utazás hátralévő idejében a három tiszt elbeszélgetett, de mikor meglátták az űrdokkot, és benne Juggernaut-ot, mindenki elhallgatott. A dokk lámpáinak fényében szépen kivehető volt a Prometheus alakja. De mindhárom tiszt jól tudta, hogy több annál. De kívülállónak nem mondhatták el, mert az beláthatatlan következményekkel járt volna.
2. fejezet
Miután megérkeztek a komphangárba, az elsőtiszt és a zászlós elindultak megnézni a végső munkálatokat, a kapitány pedig a híd felé vette az irányt. A hídon nem változtattak a tervezők, az eredeti Prometheus képest. Átment a készenléti kabinba, ami már teljesen be volt üzemelve. Leült a székébe és a kivetítőhöz fordult:
- Computer, hívd Ronald Goldsmith admirálist!
A képernyőn megjelent az ősz hajú admirális, amint egy jelentést olvasott. Látszólag nem vette észre Oguko-t.
- Admirális!
- Á, Oguko kapitány – köszöntötte az admirális, aki még mindig a jelentést olvasta – szóval megérkezett az új hajójára.
- Igen.
- És hogy tetszik? – kérdezte az admirális, aki csak ekkor nézett fel.
- Szép hajó. Bár nem találtam meg könnyen a hidat. A Csillagszárny tudósai alaposan átrendezték a hajót.
- Szükség volt a fézersorok és a torpedóvetők miatt.
- A legénység megbízható?
- Természetesen. Bár a legénység 65 %-a újonc, ők különleges képzést kaptak a Csillagszárny jóvoltából.
- A főtiszti kar? Még csak az elsőtiszttel találkoztam.
- Ez már nem olyan egyszerű. Nehéz olyan tapasztalt tisztet találni, aki nem hasonlítaná a Csillagszárnyat a 31-es szekcióhoz, és még kevesebb az, aki hajlandó is lenne belépni.
- Mi lett azokkal, akik nem akartak csatlakozni?
- Átírtuk az emlékeit. Még egy jó ideig senki sem tudhat rólunk, legfőképpen a 31-es szekció ne. Ha megtudják, hogy nekünk sikerült az övéjükhöz hasonló szintű technológiai szintet elérnünk, az beláthatatlan következményekkel járna.
- Ezt mindannyian tudjuk. Hányan vannak már a főtiszti karból?
- Hamarosan érkezik a főgépész és a tanácsadója.
- Köszönöm! Tájékoztatom, ha elindulnának.
- Mindenképpen. Még valami! Törölje ezt a beszélgetést a memóriából! Nem kockáztathatunk.
- Rendben.
Az admirális bontotta a kapcsolatot. Alekszandr elvégezte a szükséges műveleteket. Nem volt nehéz nyomtalanul eltüntetni a hívás nyomait, hisz nem volt kész teljesen az LCARS szoftver. Gyorsan kiment a készenléti szobából, miközben majdnem fellökte az egyik tisztet, aki a hídon kalibrálta a szoftvert. A közelben lévő egyes transzporterbe ment, ahol áttranszportálták az Űrdokkra. Megkereste kabinját, amit a hátralévő két hétre kapott.
3. fejezet:
Ivan Zascov elsőtiszt éppen a gyengélkedőre tartott, mert állítólag egy kis probléma akadt. Mikor belépett volna, kinyílt az ajtó és egy munkás távozott sietősen, kezében egy üres ládával, amiben a felirata szerint trikorderek voltak. Mikor benézett a nyitott ajtón, nem túl kellemes látvány tárult a szeme elé. Mindenféle orvosi eszközöket tartalmazó ládák voltak össze-vissza pakolva, több fel is borult. Az egyik bioágynál egy munkásnak magyarázott valamit egy idősödő korban lévő férfi, akit pedig az OSH2 próbált csitítani. Úgy tűnt, az orvosi felszerelések elhelyezésével volt a probléma. Nem csoda, ekkora felfordulásban. Ivan elindult a triumvirátus felé.
- Valami gond van? – csak az OSH2 reagált, a másik két ember észre sem vette.
- Igen. A munkások nem jó helyre rakták az orvosi eszközöket, és most nem tudjuk, mi hol van, és nem hajlandók elárulni mit hova tettek. A doktor most próbálja kiszedni belőlük, kevés sikerrel.
- Magát miért aktiválták?
- Tesztelik a holografikus kivetítőket –ekkor a komrendszeren szóltak, hogy a teszteket befejezték – Végre! Computer, kapcsold ki az OSH2-t!
Az orvosi segédhologram hirtelen eltűnt. Ivan a két veszekedő emberre tekintett, akik észre se vették az előbbi eseményeket.
- Segíthetek?
- Elkéne! – válaszolt a doktor.
- Miért rakták máshova az orvosi felszereléseket? - kérdezte a munkáshoz fordulva.
- Nem raktuk máshova.
- Akkor miért van minden össze-vissza? – förmedt rá a másik férfi.
- Elkérhetném a rakodási útmutatót?
- Én már megnéztem. Nem ennek kellene lennie – és az orvos odanyújtotta az adattárolót az elsőtisztnek.
- Megvan a hiba. Ezt a Csillagflotta küldte, nem a Csillagszárny – mutatta az adattárolót, amit látva a két férfi elképedt. A munkás kiment, majd néhány hordárral visszatért, és az időközben megérkezett megfelelő rakodási útmutató alapján elkezdték rendeltetési helyükre pakolni a műszereket.
- Kapitány?
- Nem, Ivan Zarcov, elsőtiszt. Ön a főorvos?
- Dr. Ayoma Akunnor, gyógyászati technikus.
- Mindig ilyen keményen lép fel?
- Csak ha nagyon felidegesítenek.
- Értem. Ahhoz képest, hogy gyógyászati technikus még elég jól megállja a helyét főorvosként is.
- Ehhez értek. Sok mindent tapasztaltam már. Mit is mondott? Hogy hívják?
- Ivan Zascov.
- Szóval magáé az a sok vérboros hordó?
- Azt hittem nem fog feltűnni.
- Ha késik az orvosi felszerelés, utána kell nézni. És nem nevezném alig feltűnőnek azt a 10 hordót, amin klingon betűk vannak.
- 11. Az egyik elkeveredett a többitől.
4. fejezet:
Egy köpenyes alak tűnik fel a sötét barlang egyik nyílásából. Az ajtó előtt álló két romulán őr megállítja, hogy azonosítsák. A köpenyes alak elmutogatja a titkos kézjeleket, majd a két őr tiszteleg neki és beengedték. Az alak belépett és becsukódott mögötte az ajtó. Levette kapucniját, és kikörvonalazódott egy tipikus romulán fej. A teremben, ahova belépett, teljesen világos volt, romulánok dolgoztak a pultoknál. Nagy volt a készülődés. Az egyik tiszt odament hozzá:
- Makar nagykövet, már mindent előkészítettünk.
- Köszönöm. Már beszéltem néhány politikussal, akik szívesen kötnének békét a Föderációval. Az álcázó hogy bírja?
- 98 %-osan működik, de senki nem vehet észre.
- Akkor küldök is egy üzenetet Janeway admirálisnak.
A nagykövet bement az irodájába, leült a székébe, majd nyitott egy csatornát, amelyen hamarosan megjelent Kathryn Janeway, a Voyager egykori kapitánya.
- Jó napot nagykövet!
- Üdvözlöm admirális!
- Hogy mennek a dolgok a Romuluson?
- Egész jól. Úgy tűnik, végre hajlanak a békére.
- Örömmel hallom. Nagy pillanat ez. Oly sok évtizednyi ellenségeskedés után végre a béke uralkodhat a Bolygók Egyesült Föderációja és a Romulán Csillagbirodalom között.
Ezek után még néhány percig tárgyaltak, amikor belépett egy tiszt. Makor nagykövet meglepetten látta, hogy a tiszt nagyon ideges. Makor odament hozzá
- Egy Scimitar jelent meg a bolygó körül – kezdte a tiszt.
- Scimitar? Hogy lehetséges?
- Valószínűleg a Thal’Shiar küldhette őket.
- Hogy szerezték meg a Scimitarok tervrajzait? – de már nem kapott választ. Egy másik romulán tiszt szólt, hogy egy idegen hajó jelent meg, ami tűzharcba keveredett a Scimitarral.
Mindhárman a kijelzőt nézték, amikor Makar nagykövet tágra nyitotta a szemét. Hirtelen rengések rázták meg a barlangot, majd egy hatalmas robbanás, és megszakadt a kapcsolat. Janeway admirális értetlenül figyelte a képernyőt, ahol már a Föderáció emblémája volt látható.
Vendor belépett új Scimitar-jának a hídjára, majd parancsot adott az indulásra. A Thal’Shiar egyik álcázott szondája jelezte, hogy a Genosis bolygóra leszállt egy romulán komp, majd nyomtalanul eltűnt. A feladatuk az volt, hogy megtalálják az eltűnt kompot és felderítsék a bolygót, ahol valószínűleg renegát politikusok tartózkodnak. A kapitány nem örült ennek a feladatnak, jobban szerette volna, ha a Föderációt piszkálhatja. Pár perc után meg is érkeztek, mivel maximális fokozattal mentek. A Genosis körül minden nyugodt volt, de Vendor-t mégis aggasztotta valami.
- Kezdjék meg a szkennelést! – adta ki a parancsot.
Az egyik romulán tiszt elkezdte a szkennelést, majd értetlenül figyelte a kijelzőket.
- Uram, az egyik tartományban valami zavarja az érzékelőket – szólalt meg a zászlós.
- Képernyőre!
A képernyőn megjelent a bolygó képe de semmit nem lehetett látni a szokásos látványon kívül.
- Jelenítse meg azt a tartományt, ahol nem érzékelünk semmit!
A képernyőn megjelent egy szabályos sárga folt. Vendor kapitány alaposan megfigyelte a foltot, majd meggyőződött arról, hogy ez egy álcázott hajó. Az viszont meglepte, hogy egy ismert hajó alakjához sem hasonlított.
- Úgy tűnik hívatlan vendéget kaptunk. Pajzsot fel, fegyvereket aktiválni! Tűz!
A Scimitar tüzelt a diszruptorágyúiból, a diszruptorok pedig becsapódtak az álcázott hajóba, ami kiesett az álcából. Ekkor látszódott igazán az alakja. Egy ék alakú hajó volt, felül és alul 2-2 gondolával. De Vendor-t meglepte valami. A gondolák hasonlítottak a Föderációban használtakoz. De nem sok ideje maradt elmélkedni.
- Lőnek ránk uram – szólt az egyik, miközben a monitoron lehetett látni, ahogy a hajó sárga és kék sugarakkal válaszol az előbbi tűzre.
- Fézereik, és valamilyen átalakított lézereik vannak. A pajzs 75%-on van.
- Adjanak nekik!
A Scimitar is tüzelt, de a legénység nagy meglepetésére az idegen hajó burkolata bírta az össztüzet. A helyzet pedig romlott.
- Nem fogjuk bírni, uram.
- Tüzeljenek a thalaron-sugrzóval!
A hídon lévő tisztek meglepődtek a parancson, de elkezdték a műveletet.
A Scimitar pozícióba állt, és tartotta magát az idegen hajó heves tüzének ellenére. Aztán úgy tűnt, észlelték a romulánok készülődését, ugyanis hirtelen abbahagyták a tüzelést, és a rendszer határa felé vették az irányt. De már késő volt, a Scimitar tüzelt, ekkor azonban az idegen hajó méretét megszégyenítő mutatvánnyal elkerülte a thalaron sugarat, ami végül a bolygót találta el. Az idegen hajó teret váltott, és eltűnt az érzékelőkről. A Scimitar gyorsan megfordult, hogy meneküljön a felrobbanó bolygó maradványai elől. Mikor biztonságos távolságba értek, a kapitány parancsot adott a térváltásra. Útközben azon gondolkozott, hogy mit mondjon a feletteseinek, majd úgy döntött inkább lepihen.
5. fejezet
Hajónapló, Csillagidő 61214.6, a kapitány bejegyzése: Végre eljött a nagy nap. A Juggernaut hamarosan kifut az Utopia Planitiáról, és felkészül a tesztekre. Emiatt mindenkiben van egy kis félsz. És persze amiatt is, hogy utána milyen küldetést kapunk. Az utóbbi két hétben a legénység majdnem teljesre egészült ki.
A kapitány irodájába ekkor belépett egy félig klingon nő. Alekszandr felnézett, majd befejezte a hajónaplót.
- Konara K’tol szolgálatra jelentkezik.
- Pihenj zászlós! Ha jól tudom, akkor ön a kormányos.
- Úgy van uram. A hajó készen áll a dokk elhagyására.
- Akkor induljunk!
Ezzel felállt a székéből, és kiment a hídra, mögötte a kormányos. A hídon csak az elsőtiszt és Jovi Huniver, stratégiai főtiszt volt jelen. A legyénség többi tagját az Űrdokkról kellett felvenni. Mindenki elfoglalt a helyét, majd a kapitány körülnézett. Zascov egy kicsit szomorkásnak tűnt.
- Valami baj van, Egyes?
- Semmi. Csak kicsit aggódom az apámért. Beteg.
- Biztos meg fog gyógyulni! – nyugtatta meg Ivant. Ránézett a kormányosra, akit látszólag untatott az előbbi jelenet.
- Az indulási engedélyt megkaptuk.
- Kormányos, indulás! Negyed impulzus!
A Juggernaut szép lassan kifutott a 8-as dokkból, hogy megkezdje első, rövid útját. A hajót néhány komp követte, hogy ha valami probléma akadna, akkor segíthessenek. A Prometheus büszkén közeledett az Űrdokk felé.
- Híd a gépháznak! – ütött komjelvényére az elsőtiszt.
- Itt a gépház – jelentkezett be Julia Jiddah Dishna, a főgépész.
- Odalent minden rendben van?
- Igen, minden normálisan működik. Kivéve a pulzustorpedóvetők.
- Azokkal mi baj van? – kérdezte Huniver.
- Még nem tudom, de egy ideig nem fognak működni.
- Majd megoldjuk a tesztek után – javasolta a kapitány.
- Értettem – és Julia bontotta a kapcsolatot, majd visszatért a munkájához.
A hídra egy fiatal lány lépett be, majd köülnézett. A hídon szinte mindenki elfoglalta a helyét. Odament a kapitányhoz, és megszólalt:
- Kapitány, beszélhetek önnel négyszemközt?
- Persze, kérem, jöjjön az irodámba!
Menetközben felidézte, hogy aki beszélni akar vele az Arien Brethil, a hajó tanácsadója. Miután elmondta amit akart, a kapitány elképest.
- De hisz még nem is teszteltük a fegyvereket. A szimuláció jönne most.
- Ez a parancs.
- Rendben. Összehívom a főtiszti kart.
A készenléti szobában minden tiszt jelen volt, kivéve a tanácsadót. Mindenki arra számított, hogy a hajó szimulációjáról lesz szó. De Kristanna Lynn Lee, a főorvos észrevette, hogy a kapitányt aggasztja valami. Ekkor belépett a tanácsadó.
- Arien, kérem, ismertesse a feladatot – kezdte a kapitány.
A legénységet meglepte ez a mondat. - Feladatot? A szimuláció előtt? – futott át mindenkin.
- A Csillagflottától küldetést kaptunk, úgyhogy nem lesz szimuláció.
- Szimuláció nélkül egy hajó se léphet szolgálatba – vágta rá Ivan.
- Mi leszünk az első kivétel.
- És mi lesz a feladatunk? – kérdezte Huniver.
- A U.S.S. Vega-t kell elkísérnünk a Genosis bolygóhoz.
- De hisz az a Semleges Zóna romulán oldalán van – lepődött meg Jovi.
- A tudomásunk szerint a Genosis-on tartózkodott Makar, romulán nagykövet, aki titokban egy romulán-Föderációs békét szervezett.
- Béke a romulánokkal? Ez elég bizarr – szólalt meg Kristanna.
- Janeway admirálissal tárgyalt, amikor támadás érte őket. Azóta nincs kapcsolat. A U.S.S. Vega feladata, hogy kiderítse mit történt.
- És ehhez miért kell a kíséretünk? – kérdezősködött Zascov.
- Goldsmith admirális szerint veszélyes lehet, ezért kellünk mi.
- De miért pont mi? – gondolkodott el Julia.
- Jelenleg a miénk az elérhető legjobb hajó.
- A legénység nem teljes. A főtiszti kar is hiányos – ellenkezett Jovi.
- Aktiváljuk a segédhologrammokat, egyeseket pedig ideiglenesen előléptetünk – válaszolt a kapitány.
- Mikor indulunk? – érdeklődött Zascov.
- Azonnal. Leléphetnek!
Ivannal az élen kivonult Huniver, Arien és Dishna, csak a kapitány és Kristanna maradt benn.
- Ez nem tetszik nekem.
- Tudom, nekem se – ezzel a kapitány is kiment a hídra.
(folyt. köv.)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
